Világviszonylatban is sokat érhet a Szoboszlai-hatás – csupán egy vad pletyka és egyetlen bökkenő akad

A világ egyik legjobb klubcsapatánál nyitotta tágra az ajtót a magyarok előtt Szoboszlai Dominik. A labdarúgó-válogatott csapatkapitánya olyan bizalmat épített a teljesítményével, hogy Anglia regnáló bajnokánál is bátran igazolnak a honfitársak közül. Mint arról korábban írtunk, a Vörösöknél bő másfél évtizede megfordult már jó néhány magyar, de akkor elsősorban az utánpótlásban bizonyíthattak Németh Krisztiánék. Ezúttal más a helyzet, Szoboszlai mellett a legfrissebb igazolás, Kerkez Milost is egyértelműen a kezdőcsapatba szerződtették, a 20 éves Pécsi Ármin az egyedüli hármójuk közül, aki a jövő embereként a későbbiekben kaphat majd bizalmat a legjobbak között.

Nem sűrűn fordul elő hazánk fiaival, hogy ilyen szép számban összejönnek egy ilyen kimagasló klubcsapatban. Érdekesség, hogy hasonló „magyarosodásra” legutóbb Németországban figyelhettünk fel, amikor Szoboszlai mellett még két magyar válogatott játékos, Gulácsi Péter és Orbán Willi volt húzóembere a Bundesligában és a Bajnokok Ligájában is sikeresen szereplő lipcsei együttesnek. A berlini Herthában is sok honfitársunk kapott lehetőséget, ráadásul mindegyik Dárdai-fiú volt, de az akkori sikereik nem mérhetőek a Liverpooléhoz. A németeknél még a 2000-es évek elején fordult meg több magyar ugyanazon klubcsapatban: az Energie Cottbusnál néhány éven belül Horváth Ferenc, Lőw Zsolt, Mátyus János, Miriuta „László” Vasile, Sebők Vilmos, Szélesi Zoltán és Vincze Ottó is letette a névjegyét. Angliában pedig a Plymouth Argyle-nál akadt példa hasonlóra a kétezres évek közepén, amikor Buzsáky Ákos, Halmosi Péter és Tímár Krisztián nevét skandálták a lelátókon a Zarándokok szurkolói.

Újabb célt tűztek ki Szoboszlaiék

A Szoboszlai-hatás a Mersey-folyó partján tehát működik, most pedig egy egész nemzet szurkol azért, hogy a válogatottban is újabb sikerekkel kecsegtessen. Marco Rossi együttese ugyanis nem kisebb sorozatot kíván megtörni, mint hogy 40 év elteltével ismét ott lehessen a világbajnokságon.

Egyetlen bökkenő akad, erre a tornára jóval nehezebb kvalifikálni, mint a kontinensviadalra.

Mint ismert, a Rossi vezette nemzeti csapat az ősszel a F-csoportban a friss Nemzetek Ligája-győztes Portugáliával, az Eb-előtt a hosszú veretlen szériánkat lezáró Írországgal, valamint a „sötét lónak” számító Örményországgal nézhet farkasszemet. Apró bökkenő: egyenes ágon kizárólag a csoportelső jut ki az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó által közösen rendezett vb-re, a csoportmásodiknak már rájátszást kell vívnia a kvalifikációért. És az nem egyszerű műfaj, mint ahogy azt láttuk, tapasztaltuk a törökök elleni márciusi NL-párosmeccsen.

Nyakon csípett probléma

Miközben Szoboszlaiék elszántan fogadkoznak, sokat érhet a csapatkapitány tapasztalata, nemzetközi rutinja és vezérszerepe a sorozatban, ám kívülről úgy tűnik, a válogatott kisebb hullámvölgybe került. A Rossi-csapat korábban futószalagon szállította a bravúrokat, az elmúlt egy évben ezek ritkábban jöttek össze. A kiegyenlített erőviszonyok, a formaingadozás és a szerencsefaktor természetes ciklikussága magyarázatot adhat a történtekre, de akkor sem kerül a történelemkönyvek aranylapjaira: tétmeccsen egyetlen győzelem került a statisztikákba tavaly nyár óta.

A 2024-es Eb-szereplésért részben saját magát tette felelőssé a keret kiválasztásánál elkövetett hibájára utalva, az őszi NL-kudarcok ugyanakkor a tévesen átalakított taktika számlájára írhatók. A törökök elleni találkozókon és a svédek elleni júniusi mérkőzésen kifejezetten fájó volt a válogatott helyzetkihasználása – részben ennek is köszönhető a 3–9-es idei gólkülönbség. Ebben feltétlenül fejlődnünk kell, amikor ráfordulunk az őszi vb-selejtezőkre.

Nagyon fontos, hogy ebben javuljunk, mert ha egy topcsapat ellen hagysz ki négy-öt gólhelyzetet, akkor elveszíted a mérkőzést. El sem tudják képzelni, mennyire szeretném, hogy kijussunk a vb-re, de legyünk realisták. Ha optimista vagyok, akkor is csak playoff útján juthatunk ki” – fogalmazott Marco Rossi.

2026-os labdarúgó-világbajnokság, selejtezők, F-csoport

• szeptember 6.: Írország–Magyarország – vb-selejtező
• szeptember 9.: Magyarország–Portugália – vb-selejtező
• október 11.: Magyarország–Örményország – vb-selejtező
• október 14.: Portugália–Magyarország – vb-selejtező
• november 13.: Örményország–Magyarország – vb-selejtező
• november 16.: Magyarország–Írország – vb-selejtező

A magyar foci jövője

Az elmúlt három Európa-bajnokságra való kijutás alapjaiban határozta meg a sportág megítélését Magyarországon, ám az Eb-eredmények ellenére még mindig van egy társadalmi réteg, amely előszeretettel köszörüli a nyelvét a labdarúgókon. Objektív szempontok alapján azonban világosan kirajzolódik a tendencia, vagyis hogy fejlődésnek indult a foci hazánkban: a felnőtt válogatott teljesítménye, a klubcsapatok nemzetközi szereplése, az infrastrukturális lehetőségek, topbajnokságokba igazoló futballisták és az utánpótlásban szereplő játékosok száma is jól példázza a fenti megállapítást. Tény, még mindig van hová fejlődni, a korosztályos válogatottak által mutatott teljesítmények, az utánpótlás-nevelő műhelyek eredményessége vagy az első és másodosztályú találkozók látogatottsága tekintetében, de a korábbi egy helyben toporgás után építhetünk az alapokra: a „magyar szabály” néven elhíresült rendelkezéssel az irány már kifejezetten optimista jövőképet festhet.

Fotó: MTI/Bodnár Boglárka